Biai HORVÁTH IMRE (A-Mafosz/b, EFIAP/s). A Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége és a Biatorbágyi Fotóklub Egyesület elnöke.

Középiskolai tanulmányait a ma Varga Márton Kertészeti Szakközépiskola elődjében végezte. Itt ismerkedett meg a fotózással.
hi
Az 1979-től volt tagja az Aesculap Fotóklubnak. Számos közös tárlaton, pályázaton voltak ott képei, több díjat is nyert.

Majd hét évig keramikusként dolgozott. Autodidaktaként festészettel is foglalkozott, csendéletei, tájképei a Biai Galéria oldalán láthatók. Pár éve testvérével, Horváth Györggyel megismerkedtek a Tiffany-technikával. Néhány általuk készített Tiffany-lámpa látható a galériában.

Egyik alapítója a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítványnak, közreműködésével több kiadványuk látott napvilágot.

1990-ben tért vissza a fotózáshoz, a Nyakas című regionális havilap fotóriportereként. Egy évvel később elvégezte az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskola újságírói szakát. Számos fotója jelent meg a megyei és országos lapokban.
1991-től elindította Biatorbágyi Krónika folyóiratot. A lap 21 évig havonta tudósított Biatorbágyról, címlapjai olykor fotóriporteri, máskor fotóművészeti alkotások.
1992-től a História folyóirat tördelője, az MTA Történettudományi Intézete (ma az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont) munkatársa, részt vett számos könyv készítésében, ilyen például a Magyarok Krónikája.

1992-ben a biatorbágyi Faluház az általa rendezett helytörténeti tárlattal nyitotta meg kapuit. A kilencvenes évek közepétől több évig díszítette a biatorbágyi Faluház falait Horváth Imre Biatorbágyi anziksz című, helyi nevezetességekről készült fotókiállítása.
2001 augusztusában volt látható előbb a polgármesteri hivatalban, majd a Faluházban az előző évek erdélyi, testvérvárosi látogatások képeiből Erdély című fotókiállítása. 2001 novemberében helytörténeti tárlattal jelentkezett.
2003-ban a biatorbágyi művészek tárlatán fotóival képviseltette magát.
2004 márciusában a biatorbágyi Közösségi Ház az épület történetéről valló összeállításával nyílt meg. Majd júniusban a település 15 éves testvérvárosi kapcsolatáról szóló válogatása díszítette a falakat egy tudományos konferencián.
2005 márciusában helyi Vasúttörténeti kiállítása egészítette ki a modellvasút-bemutatót. 2005-ben végigfotózta Biatorbágy köztereit, nagyrészt ez adta képi alapját a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány Helytörténeti olvasókönyv II. köteteként megjelenő Beszélő nevek című könyvnek.
2006-ban az új színházterem megnyitójának a Jövő által ismerjük meg a múltat című régészeti kiállításnak grafikai kivitelezője volt. Szeptemberben a 15 éves Biatorbágy Kultúrájáért Alapítványt mutatta be nagyméretű tablókon.
2007 májusában néhány nap alatt készítette el a Faluház 15 évét bemutató, több száz fényképét feldolgozó tárlatát. (Ma is látható a Faluházban.) Ugyanekkor került ki a keze alól számos fotójával a 15 éves Pászti Miklós Alapfokú Művészetoktatási Intézményt bemutató füzet.
Az önkormányzati kiadású Biatorbágy város 1192—1966—2007 című könyvnek Körmendi Judit főépítésszel társszerzője, szerkesztője. Képanyaga, Biatorbágy elmúlt húsz évének dokumentumai jórészt az ő jóvoltából őrződtek meg az utókornak. (A Krónikás Bt.-ben feleségével mintegy 50 ezer képből álló helytörténeti fotódokumentációt készítettek.)
A könyv megjelentetéséhez kapcsolódik A várossá válás képes krónikája című kiállítás, melynek tablói az elmúlt évek helytörténeti munkájának összegzése, lezárása.

2008-ban több kiállítása, diaporámabemutatója volt. Májusban az Aesculap Fotóklub klubkiállításán szerepeltek természetfotói. Augusztus 29-én, a Magyar Fotográfia Napján Fénybe zárt hangok címmel nyílt kiállítása. Zenészportréinak tárlatát a Zene világnapjához kapcsolódva meghívta a biatorbágyi Pászti Miklós Művészetoktatási Intézmény és a Faluház. Itt vehette át elsőként a 2008-ban alapított Gerendás Mihály-díjat. A novemberi fotóhónapban Aktok, makrók, fotógrafikák címmel nyílt tárlata, melyet a Magyar Fotóművészek Szövetsége a fotóhónap kapcsolódó programjai között hirdetett. 

2009-ben 230 fotójával jelent meg a Biatorbágyi körkép című fotóalbuma a Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány kiadásában és légi fotóiból 2010-es naptár. A könyvbemutatóhoz kapcsolódott a Szülőföldem szépsége című fotókiállítása, melyen nagyméretű panorámaképeket is kiállított. Számos biatorbágyi közintézményt (Faluház, Városháza), vendéglátóhelyet (Andrész cukrászda, Hotel Pontis, Viadukt kisvendéglõ) díszítik fotói és helytörténeti montázsai. Egyik kezdeményezõje a Biatorbágyi Fotóklub Egyesület megalakításának, a klub elnökévé választották.

2012 februárjában vehette át a Mafosz bronzdiplomás fotóművésze (E-Mafosz/b) elismerést, júliusban a Nemzetközi Fotóművész Szövetség (FIAP) művésze (AFIAP) diplomát. A Biatorbágyi Fotóklub Az év fotóművészeti alkotócsopotja lett.

2013 februárjában a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoportok Országos Szövetsége elnökévé választották. Júliusban a FIAP kiváló művésze (EFIAP) lett.

2014 júliusában a FIAP kiváló művésze bronzfokozatának (EFIAP/b) tulajdonosa lett, többszáz nemzetközi fotópályázaton való sikeres szereplése elismeréseként.

2015-ben a FIAP kiváló művésze ezüstfokozatát (EFIAP/s), valamint a MAFOSZ kiváló művésze bronzfokozatát (A-Mafosz/b) vette át. A Biatorbágyi Fotóklub ismét Az év fotóművészeti alkotócsopotja címet érte el.