Biatorbágy mértékadó lokálpatrióta havilapja,
krónikát közöl lakóhelyünk múltjáról, jelenérôl s tervezett jövôjérôl.
18. éve megjelenik minden hónap közepéig.
Beszámol a település mindennapjairól: közéletérôl, kulturális és sporteseményeirôl,
a civil szervezetek tevékenységérôl, az önkormányzat munkájáról és terveirôl.
A helytörténeti írások gazdag tárháza, olvashatók benne a település múltjáról tanulmányok, történetek, éppúgy,
mint helyi költôink, rímfaragóink versei, novellái.
A szolgáltató rovatokban megtalálhatók az orvosi rendelések, gyógyszertári ügyeletek,
busz- és vonatmenetrendek mellett a kulturális rendezvények hirdetményei.
A hirdetések révén egymásra találhatnak a különbözô
szolgáltatásokat kínálók és az azt igénybe venni szándékozók.

Keresse a terjesztôhelyeken, Biatorbágy kereskedelmi egységeiben!
Olvassa, hogy lakóhelyén otthon legyen, hogy Biatorbágyon ne csak háza, hazája is legyen!
 

LOKÁLPATRIÓTA HAVILAP

Kiadó:
KRÓNIKÁS BT.

Lapalapító, felelõs szerkesztõ:
Horváth Imre

Szerkesztõség címe:
2051 Biatorbágy, Jókai u. 12.
Telefon/fax/rögzítõ:
06 (23) 311-239
E-mail:
kronika@biatv.hu
vagy
kronika@biai.hu

Nyomdai kivitelezés:
KRÓNIKÁS BT.
Felelõs vezetõ:
Horváthné Nagy Erzsébet

ISSN 1216-9366

 

Lapzárta: minden hó 25.
Hirdetés leadása: hó utolsó napjáig.
Megjelenés: következõ hó 15-éig.

 


Czirbeszné Biró Krisztina

A BIATORBÁGYI KRÓNIKA lokálpatrióta havilap alapítása, története, készítése

Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Kar
Kommunikáció és médiatudomány szak
A média társadalomtörténete

I. évfolyam, II. félév, levelező

Mivel jómagam 9 éve dolgozom a Biatorbágyi Krónika szerkesztőségében, ezért úgy gondolom, nem is szólhatna másról beadandó dolgozatom, mint a rendszerváltás óta megjelent helyi lapok közül ritkaságszámba menően folyamatosan megjelenő, 2008. márciusban 211. számával megjelenő helyi havilapról.

Olvassa, hogy lakóhelyén otthon legyen, hogy Biatorbágyon ne csak háza, hazája is legyen! (a Biatorbágyi Krónika „szlogenje”)

Horváth Imre, a Biatorbágyi Krónika felelős szerkesztője, alapítója 1989–90-ben, néhány – a biai általános iskolai oktatással elégedetlen – szülőtársával iskolaszék szervezésébe fogott. Ennek kapcsán a helyi közélet más problémáival is szembesült. Nagy gondot láttak abban, hogy akkoriban nem volt szinte semmiféle tájékoztatás a helyi ügyekről. A tájvédők csoportjához csatlakozva regionális újságot indítottak, a Nyakast, ahol főként fotósként tevékenykedett.

Eredeti végzettsége kertész, a kertészeti iskolában tanult meg fotózni. Elvégezte a VJRKTF által indított felsőfokú újságírói képzést. 1991-ben határozták el több lelkes segítővel egy önálló helyi újság elindítását, melynek összefogását Horváth Imre vállalta magára. A címlaptervet vázlatai alapján helyi tipográfus szakember készítette, fő jegyei azóta is változatlanok. A címfeliratot szándékosan az egyik legszebb magyar betűfajtával, a Tótfalusi díszbetűivel írták. Az első számok egy ősöreg, az Uvatervnél leselejtezett, több mint húszkilós Remington írógéppel készültek. Az oldalakról a tördelő számára rajzolt tükröt készítettek. Az első lapszám 1991 januárjában jelent meg, még 12 oldalon, a mai 1600-1700 példánynál jóval kisebb, 1200-as példányszámban. 

A kiadást néhány szám erejéig egy helyi vállalkozó kölcsöne tette lehetővé. Később számítógépet vásároltak, s Horváth Imre megtanulta a lapkészítés fortélyait. A kezdetektől arra törekedett, hogy minél inkább ő, illetve ők végezzenek minden munkafolyamatot, főleg a spórolás miatt. Az írógépet egy szám erejéig felváltotta egy ma már múzeumba való Commodore 64-es számítógép. Később egy fejlettebb, 286-os PC-n megtanult tördelni, ezzel párhuzamosan a História folyóirat tördelője lett, ahol azóta is főállásban dolgozik.

A Biatorbágyi Krónika családi vállalkozás, Horváth Imre szerkesztőként, tördelőként, grafikusként, fotósként viszi a vállán az újságot. Testületi üléseken, városi ünnepségen, civilszervezetek eseményein vesz részt, tudósít, fotóz. Fia szintén grafikusként tördel, illetve nyomdászként is dolgozik. Lánya könyvkötőként vesz részt a családi munkavégzésben. A lap gazdasági, hirdetési ügyeit felesége intézi. Jómagam szedőként, tördelőként, alkalmi grafikusként dolgozom itt, valamint rejtvényeket készítek.

A Biatorbágy Krónika nem csak gazdasági vállalkozás. Elsődleges célja nem a profit. Bár némi hasznot már hoz, korántsem térül meg a befektetett munka. A Biatorbágyi Krónika Biatorbágy mértékadó lokálpatrióta havilapjává vált, krónikát közöl Biatorbágy múltjáról, jelenéről, s tervezett jövőjéről. Beszámol a település mindennapjairól: közéletéről, kulturális és sporteseményeiről, a civil szervezetek tevékenységeiről, az önkormányzat munkájáról és terveiről. Helytörténeti írások gazdag tárháza, olvashatók benne a település múltjáról tanulmányok, történetek éppúgy, mint helyi költők, rímfaragók versei, novellái. A szolgáltató rovatokban megtalálhatók az orvosi rendelések, gyógyszertári ügyeletek, busz- és vonatmenetrendek mellett kulturális rendezvények hirdetményei. A hirdetések révén egymásra találhatnak a különböző szolgáltatásokat kínálók, és az azt igénybe venni szándékozók.

A fő szerkesztési elv, hogy a Biatorbágyi Krónika lehetőleg minden írásához legyen köze Biatorbágynak, még a rejtvény és a recept is hazai legyen. „Ars poeticája”: a lokálpatriotizmus. Ez egy idegen szó, talán legpontosabban „helyi érdekű hazaszeretet”-nek lehet fordítani. Amire következetesen törekednek, az a tudatformálás. Azokat az értékeket tudatosan halmozzák fel, melyek egy biatorbágyi számára fontosak lehetnek. Ezeket megismerve, a gyerekek már ezeket megtanulva válhatnak igazi biatorbágyivá.

A századik számnál Horváth Imre készített egy összegzést, mely szerint addig (1999. február) 2112 fekete-fehér és 236 színes illusztrációt használtak fel. Kilencvennyolc hónapban és két választási különszámmal összesen 2482 oldalon nyújtott információt a lap. 73 helyi vers, egy kisebb kötetre való jelent meg az újságban.

A Krónika formátuma, alapvető stílusjegyei a kezdetektől változatlanok. A/4-es méretben, hajtogatott A/3-as íveken jelenik meg. Alapvetően háromhasábos oldaltükre van, amely természetesen 2, illetve 4 hasábra változhat. Az első számítógéppel tördelt változat 2.0-ás Corel Venturával készült, Times-jellegű betűtípussal. 2000-ben a Corel Ventura 8.0-ás verziójára való átálláskor változott a kenyérszöveg Cooperre, amelyet a mai napig használunk. A hirdetések többnyire Swiss betűtípussal készülnek, a cikkek címei Compacta, illetve Garamond típusúak.

A borító színes, 135 grammos műnyomó papírra készül, a B2, B3, B4-es oldalon általában hirdetések találhatóak, a címlap nem eladó (soha nem is volt), itt saját fotó, fotómontázs szerepel. Több hirdetés esetén plusz műnyomó ív kerül a 90 grammos ofszet papírra készülő belívek közé.

Az 1994. novemberi szám az akkor bérelt (később megvásárolt) használt Romayor nyomdagépen készült. Szép lassan, folyamatos beruházásként a nyomdába került egy vágógép is, majd átépítették a (saját családi) házat, így lett külön iroda, nyomda és kötészet. A kötészetben két éve összehordó gép segíti a lap mielőbbi utcára kerülését. A könyvkötő minden év decemberében műbőr kötésbe borítja az elkészült 12 (vagy 13 számot), amit aranyozással díszítve lehet megvásárolni. Az irodában egy fénymásológép vásárlása sokszorosítást tett lehetővé. Az első PC (286 10 MB winchester, 1 MB RAM) után folyamatos bővülés nyomán egyre jobb és több (jelenleg három) számítógép működött, működik, beszerzésre került szkenner, (előbb fekete-fehér, majd színes nyomtatásra alkalmas) lézernyomtató és számos, a munkát megkönnyítő eszköz.

Kezdetben a fekete-fehér fényképek egy Chinon géppel készültek, saját laborálással előhívva, méretre nagyítva. Később egy Pentax MZ50, majd Pentax MZ5n segítségével készültek a színes képek, a havi 4-5 tekercset elő kellett hívatni. 2003 decembere óta egy Canon 300D, tavaly óta egy 400D fényképezőgép áll a szerkesztőség rendelkezésére (a régi analóg Pentax még tartalékban megmaradt), azóta digitális formában tároljuk, archiváljuk a képeket (több ezret).

A fejlődést mutatja, hogy a Biatorbágyi Krónika honlapja nemrég készült el, archívuma folyamatosan frissítődik, a régi számokkal együtt mintegy 40 ezer fotó érhető majd el a nagyközönség számára.

A lapban megjelenő írások kezdettől fogva lelkes amatőrök (szülők, képviselők, civilszervezetek vezetői, költők, írók) és felkért (esetenként önként felajánlkozó) profik tollából származnak. A fotók többsége saját, régi vagy frissen készült, így a kezdetektől óriási fotó- (illetve irat-) archívum jött létre, amelyet bárki megtekinthet, saját munkáihoz felhasználhat. Számos szakdolgozat irodalomjegyzékében szerepel már a Krónika, mint forrás. A Krónika nemcsak dolgozatok témájául, alapjául szolgál, de a helytörténeti cikkek, könyvek is sokszor veszik igénybe a régi számokat. A Biatorbágy Kultúrájáért Alapítvány helytörténeti olvasókönyv-sorozatának II. kötete részben (Beszélő nevek), a III. része (Sporttörténet) szinte teljes egészében Krónikában megjelent anyagokon nyugszik.

Úgy tudom, kevés, rendszerváltás óta indult helyi, akár magán, akár önkormányzati lap élt meg ilyen hosszú időt, és kevés szerkesztő, helyi lakos tett annyit lakóhelyéért egy újsággal, mint Horváth Imre, akit 2000-ben Biatorbágy Nagyközségért díjjal tüntették ki a Biatorbágyi Krónika és más hagyományápoló helytörténeti és helyismereti művek kiadásáért, gondozásáért, továbbá Biatorbágy érdekében végzett egyéb közéleti tevékenységéért.

Forrás:
Horváth Imre: Félszázadik Krónika, Biatorbágyi Krónika 1994/12
Horváth Imre: Meddig kell még bizonyítani? A századik, Biatorbágyi Krónika 1999/2
Nánási Tamás: Akasztják a hóhért, Biatorbágyi Krónika 2000/9
Horváth Imre: Másfél évtized a biatorbágyiak szolgálatában, Biatorbágyi Krónika 2005/12
Szádváriné Kiss Mária: A kétszázadik – egy lokálpatrióta havilap Biatorbágyon, Biatorbágyi Krónika, 2007/4